Élmények a tréningről

Kanyó Judit képe: Változás

 

Részletek a kétnapos Újjászületés Workshop utáni kérdőívekből,
a résztvevők szemével


„Megváltozott az életem. … és rájöttem nem selejtes darab vagyok, ellenkezőleg: nagy kaland az életem, és a születésem csak része ennek a kalandtúrának.”

„Időközben változás állt be az életemben: babát várok és kimondhatatlanul boldog vagyok! Kb. egy héttel a tréning után fogant meg, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy hozzájárult a sikerhez!!! Ezért is elmondhatatlanul hálás vagyok Neked és Áginak. Köszönöm!”

„Nyitottabb vagyok valami új eljövetelére, és az önbizalmam is épül.”

 

„Másnap a rossz álmot elkezdtem feldolgozni, tudatosítani. És azt éreztem, hogy a háttérben mindig stabil maradok: mintha biztos voltam benne honnan jövök és hova tartok, csak a jelenben van egy megoldatlan kérdés, amit nemsokára meg fogok tudni oldani a családommal kapcsolatban. Konkrétan, hogy mennyire számíthatok az Apámra a családban. Az álmom azt mutatta, hogy ez a félelmem, hogy nem számíthatok rá, viszont éreztem legbelül, hogy mégis sokat köszönhetek neki, bármennyire is nem tökéletes mi hármasban az Anyámmal egy biztos, stabil kapcsolatot alkotunk, és ezt az érzést a tréning adta nekem.”

  

 Úgy érzem sokkal toleránsabb vagyok embertársaimmal és ezáltal kapcsolataim minősége pozitív irányba változik.”

  

„Számomra óriási jelentőségű az Élmény kényszerítő jellege. Meditáció, transzlégzés alatt lehet hogy elalszom, elkalandozok, kétségeim támadnak stb. Régóta kapom a terápiás tanácsokat hogy figyeljek a testérzéseimre, de nem sikerül elkapnom őket. Viszont  10 emberrel fölöttem, a szülőcsatornában küszködve az átélés fizikai szinten garantált, és így a lelki aspektusok előtt is megnyílik az út. Ehhez jön hozzá az az újszerű élmény amit a csoport jelenléte, az abban való részvétel jelent.

Számomra a különleges erőt a nonverbális közeg hordozta, óriási ajándék volt 2 napot kényszeres fecsegés nélkül tölteni (A szünetekben sem, nem kellett udvarias ám érdektelen párbeszédekbe bocsájtkoznom!!!). Így sokkal közelebb kerülhettek egymáshoz idegen emberek is, ilyen rövid idő alatt is.

Az azóta eltelt időben nehéz pillanatokban gyakran eszembe jut a szülőcsatorna: ha azt leküzdöttem, ehhez képest minden akadály banálisnak tűnik. Hatalmas támasz továbbá annak a lehetősége, hogy van módja annak, hogy kilépjek a „fej”-ből.

Köszönöm!!!”

  

„Úgy hiszem, hogy a tréning hatása hosszabb távon még szembetűnőbb lehet, de amit azóta sikerült a magam számára megfogalmazni, hogy a világ nem egy ellenséges hely, hanem jó benne lenni és sokkal tudatosabban élem meg, hogy szeretve vagyok! És mintha azóta több dicséretet kapnék (vagy jobban meghallom…)”

  

„Egyik az, hogy egy nagyon jó közösség alakult ki, aminek részese lettem és mély kapcsolatok, barátságok alakultak (ez biztosan a tréning hatásaJ ).

Azóta anyámmal sokkal jobb lett a kapcsolatom (bár előtte is voltak jobb időszakok), pedig nem beszéltünk róla, nem is tudja, hol voltam, sőt másról sem nagyon beszéltünk, semmi különös nem történt, aminek betudható lehetne ez a változás.

Párommal is jobb a kapcsolatunk, bár a tréning előtt és alatt éppen össze voltunk veszve, amiért nem akart velem jönni, úgy éreztem magamra hagyott, ezért rossz érzésekkel indultam el, gondolván, hogy biztos mindenki a párjával megy és nekem milyen rossz lesz egyedül.

Véleményem szerint ez annak köszönhető, hogy sikeresen el tudtam búcsúzni az ikertestvéreimtől.

Testi tüneteim még vannak, lehet, hogy azok lassabban/később múlnak el (feltéve ha kapcsolatosak a tréning témájával).

Egyre tudatosabb vagyok atéren, hogy nekem nem kell mindig annyit udvariaskodnom, hogy másokat előbbre engedjek (bármiben), hogy én is megérdemlem a jó dolgokat és nem kell bűntudatot éreznem. És ami egy hihetetlenül fantasztikusan felemelő élmény/érzés volt, hogy azzal is szembesülhettem, hogy én akartam a világra jönni, én akartam megszületni, és aki nem akart megszületni, ugyanúgy az ő döntése lehet. Voltak olyan érzéseim a tréninges megszületés után, hogy de mégsem…nem akarok. Az eredeti megszületésem után pedig hosszasan betegeskedtem, míg végül csak életben maradtam, de azóta is szenvedéssel járt, vagy fizikailag, vagy érzések szintjén biztosan, ha más nem, a bűntudat érzése miatt. Most már másként érzek és ez elmondhatatlanul jó érzés, hogy nemcsak érzem, hanem tudom is ezt, mert már emlékszem is, mióta volt alkalmam visszamenni azokba az időkbe, amikor ez eldőlt. Már tudom, hogy így döntöttem, ezt akartam, hogy célom van és hogy értelmem van. És hogy egyedül is képes/alkalmas vagyok (az életre). De amíg a szomorúság, elvágyódás, ’de ha mégis élek, akkor viszont bűntudat’ érzések domináltak, addig nem tudtam boldog lenni és úgy igazán semminek sem örülni.

Azt hiszem, végül is ez a legfontosabb következmény, ami már biztosan látszik. Úgyhogy nagyon köszönöm az élményt, a lehetőséget, a támogatást, a közreműködést, a segítséget mindehhez.”

  

„Hihetetlenül jó volt a tréning után napokig. Nagyon intenzíven élt bennem az élmény, de főként belső erőből, önbizalomból és belső nyugalomból éreztem sokkal többet magamban. Emlékszem az azt a hétvégét követő hétfői napra, ahogy mentem az utcán, intéztem a dolgaimat és olyan volt, mintha egy kicsit nem is én lettem volna… mintha valami lényegi tényleg átkapcsolódott volna bennem. Távolabbinak éreztem a mindennapi dolgokat, illetve mintha másik irányból, szögből néztem, észleltem volna azokat. A transzlégzés élménye, maga a születésélmény és a páros gyakorlatok mindegyike meghatározó élmény volt számomra. Azt gondolom, hogy annyira csodálatosan és átgondoltan volt felépítve ez a két nap, a fokozatosságával, az egymásra épülő, egymást támogató gyakorlatsorokkal, hogy konkrétan nagyon nehéz kiemelni csak egyet-egyet.

A transzlégzés élménye sokkoló volt számomra. Ezelőtt semmiféle meditációs technikával nem sikerült ennyire önmagamon kívül helyezkedni (és mégis bent lenni egészen)…Végre már nem tudott működni és dolgozni bennem az állandó és erős kontrolom. Azt hiszem olyan ’kapuk’ is kinyíltak, amiktől nagyon féltem. Félelem még mindig van bennem efelé, de érzem, hogy éppen ezért is muszáj tovább mennem… Szembe kell néznem sok olyan érzelmemmel, amiket többnyire tudatosan háttérbe szorítottam, elfojtottam eddig. Ezek aztán persze ezáltal sokszor úgy törtek ki (hirtelen és váratlanul), hogy nagyon nehezen kontroláltam őket.

Természetesen a tréning hatásának intenzitása halványult azóta a mindennapokban, de maga az érzet, hogy megéltem, átéltem, végigcsináltam ezt az élményt, valahogy a részemmé vált. Mintha hozzám tettek volna valami nagyon lényegit, ami azelőtt nem volt meg bennem ilyen formában. Ezáltal a mindennapokra, érzelmeimre való rálátásom is változott és már nem tud úgy magával sodórni a mindennapok mókuskereke (ill. kevésbé élem meg mókuskeréknek is). Mintha messzebbről, kintebbről figyelném az életet bizonyos szempontból. Többször ’állok meg’, csendesedek le, figyelek befelé nap mint nap.”

  

„Bizonyos értelemben a tudatosságot erősítette. Különböző szituációkkal asszociáltam a születésemet, pl. azt, ahogy nehezen szántam el magam bizonyos döntések meghozatalára, azután viszont magával a folyamattal könnyen megbirkóztam. Ez azonban nem töltött el különösebb megelégedéssel, inkább teljesen természetes volt számomra. Érdekes volt, amikor méhen belül anyámnak mondtam, hogy velem nem lesz semmi problémája. Tényleg nem sok volt, de én honnan tudtam ezt már akkor? Onnan, hogy így döntöttem. Jó volt megtapasztalni azt az óriási energiát, ami a születésemnél jelen volt. Nagyon erősnek éreztem magam. Sajnáltam Zsuzsit, aki csalódottnak látott. Összehasonlítva magam a többiekkel, tényleg gyorsan túlléptem rajta amint megszülettem. A többiek sokkal jobban ünnepeltek, olyan büszkének tűntek! Néha én is szeretnék büszke lenni magamra!”

  

„Feldobott, sokkal nyitottabb állapotban, kellemes lebegésként éltem meg a rákövetkező napokat egy sokkal mélyebb tudatosságban. Az érzékszerveim érzékenyebbekké váltak és a párommal (aki szintén részt vett a tréningen) többször is egymásra csodálkoztunk ezekben a napokban, mély érzelmi felismerésekben volt részünk. Éreztem/érzem, illetve tudatosult bennem a csoport többi tagjával kialakult szoros kötelék is, ami a mai napig elkísér és támogat.

A transzlégzés alatt rájöttem, hogy volt egy ikertestvérem, és arra is, hogy boldog, kiegyensúlyozott magzat voltam, ami azóta önbizalommal tölt el, a szüleim felé végtelen hálát és még nagyobb fokú szeretetet érzek, és csökkent a saját gyermekvállalással kapcsolatos szorongásom. A tréning óta nagyon sokat álmodom, szinte napi szinten. Olyan, mintha egy korábban meglévő gát átszakadt volna, és folyamatosan jönnek a felszínre a feldolgozandó traumák.

Elkezdtem felírni az álmaimat, így próbálok választ keresni eddig megválaszolatlan kérdésekre és úgy érzem, hogy ez a hétvége elindított egy intenzív belső utazáson, aminek még nagyon sok állomása van. Nem tudom, hogy ennek a hatására, vagy pedig amiatt, hogy egy ideje elkezdtem meditálni, türelmesebb vagyok az emberekkel, különösen a párommal szemben, akinek heves érzelmi kitöréseire kevésbé vagyok hajlamos hasonlóan heves érzelmi reakciókat produkálni, inkább higgadtabb hozzáállás jellemez. „

  

Jobban tudom mérlegelni, értékelni a dolgok valóságát, valamivel kevesebbet idegeskedem ezáltal.

  

 Megnyugodtam, ráébredtem hogy mi a valós problémám amire koncentrálnom kell, amivel foglalkoznom kell (félelem a szüléstől).

  

A párommal sokkal közelebb kerültünk egymáshoz!

Nem tudom miért, de azóta ez az idézet jut eszembe..:)

  

„Ördög is voltam és gyönyörű angyal…

ahogy jól esett éppen,

földre rogytam, vagy szálltam az égen…

Voltam hű és hűtlen,

hol gazdag voltam, hol nagyon szegény…

Bátor, bár néha féltem…

de senki ne mondja rám: nem az álmaimnak éltem”

  

Még egyszer nagyon köszönöm…nagyon nagy élmény volt!

  

Úgy gondolom tettem egy lépést annak érdekében, hogy érzékeljem, mi is történt velem születéskor, milyen érzések voltak bennem. Úgy gondolom, a traumát még nem dolgoztam fel, de optimista vagyok.

  

A kisfiamhoz fűződő szeretetem, türelmem, megértésem megnőtt, a párkapcsolati problémámmal sajnos azóta is nagyon fájdalmasan szenvedek! De nagyon élveztem, érdekes volt!  Köszönöm!

  

Mindenképpen tudatosult bennem, hogy több élményem visszavezethető erre a születési traumámra, és elengedhetetlen, hogy egy felkészültebb tudattal újra átéljem.

  

 A férjemmel közelebb kerültünk egymáshoz. Azóta is gyakran felemlegetjük azt a hétvégét, nagy élmény volt mindkettőnknek. Új oldalról, új szerepekben ismertük meg egymást.

Eddig is olvastam már róla, hogy a születés milyen lehet a gyermek szemszögéből, jó volt ezt most a gyakorlatban megtapasztalni. Ajánlanám nem csak a szülőknek, hanem minden szülész orvosnak.

Sokáig éreztem az életörömöt, ami ott felszínre került. Azóta sajnos sokszor eltakarja a hétköznapok feszültsége és úrrá lesz rajtam a negativitás, kissé visszazárkóztam, de legalább TUDOM, hogy a mélyben ott van az öröm, és már igyekszem TUDATOSAN megélni a mindennapokban is, egyelőre több-kevesebb sikerrel. Viszont nagy erőt ad a tréningen megélt tapasztalat, és tudom, hogy nem reménytelen a helyzet.

  

 Az utóbbi időben, a tréning előtt rengetegszer éreztem tehetetlenséget az életemben, amivel nem tudtam mit kezdeni. Olyan megfoghatatlan érzés, olyan, mintha nem tartoznék sehová, senkihez, semmihez, csak lógnék a levegőben és nem tudom, ki vagyok. Ebben benne van a szégyenérzés, hogy minek vagyok, semmi értelme, ugyanakkor az is, hogy nem tűnhetek el a föld színéről, mert van felelősségem, vannak gyerekeim, akiknek fájdalmat okoznék, őket még fel kell nevelni stb. Szóval nagyon rossz érzés. Közben a Vipassana tanfolyamon csináltuk ezt az eltűnés meditációt, nem tudom pontosan a nevét és ott úgy éreztem, hogy igen, ez az, szeretnék megszűnni szó szerint, felszívódni, nekem ez túl fárasztó és nem akarom. De nem tehetem, mert ott van ez a sok hülye feladat, amit életnek hívnak.

A döbbenetes az volt, hogy a szülőcsatornában ugyanazt a tehetetlenség érzést éreztem, mint az elmúlt időszakban már annyiszor és azzal, hogy végigszenvedtem magam ezen a szörnyű folyosón, teljesen eltűnt ez az érzés! Szó szerint megszűnt. És azóta is így van. Megerősített abban, hogy úgy érzem, a mindennapokban bármire képes vagyok és mindennel meg tudok birkózni. Hihetetlen erőt ad, hogy azt élem meg, nincsenek akadályok az életben és ezek után bármit meg tudok csinálni, mert van hozzá erőm.

Én nagyon féltem ettől a programtól, de szerencsére a félelmemnél erősebb volt az akarásom és a tudatosságom, hogy akkor is végigcsinálom, mert éreztem, hogy nagyon nagy szükség van rá. A párkapcsolatom is megváltozott, már tudok adni, ölelni és szeretet elfogadni.

Szóval: köszönöm.

  

 Az a hétvége olyan volt, mint egy agymosás: messzire kerültek a gondok, problémák, kellemetlen emlékek; egyszerűen eltörpültek. Erősebb és magabiztosabb lettem. Még most is érzem, hogy akkor ott valami kiszakadt, átszakadt bennem. Már nem ugyanaz az ember vagyok, aki előtte voltam. Másképp látom magamat, a problémáimat és a világot magam körül. Mintha sokkal fontosabb lennék saját magamnak… mintha egyáltalán nem érdekelne, hogy mások mit gondolnak és mit várnak tőlem.

Most tudom, hogy képes vagyok változtatni, kilépni egy visszahúzó élethelyzetből. Bátorságot ad az a tapasztalat, hogy át tudtam magam verekedni egy akadályon; ezek után semmi nem lehet már olyan nehéz…

A kisebbik lányommal sikerül tudatosabbnak lennem. Figyelek arra, hogy ne én döntsek helyette, minden nap kifejezem neki az iránta érzett szeretetemet, megölelgetem, amikor csak eszembe jut.

Fantasztikusan alszom! Évek óta problémáim voltak a hajnali átalvással, és ez most megszűnt. Szeretném, ha így maradna!

  

Rájöttem pár dologra, láttam ok-okozati összefüggést. Olyan logikusnak tűntek, furcsa volt, hogy eddig nem láttam ezeket. Jó érzés volt. Örültem, hogy elmentem a tréningre. Féltem tőle, az elsőre el sem tudtam menni, de boldog vagyok, hogy végigcsináltam.

Szeretnék majd megint elmenni. Van, amire rájöttem a tréningen, próbálok eszerint lenni a mindennapokban. Azóta volt, hogy sikerült lebeszélnem a magam a soros fulladási rohamomról, néha elmondom magamnak, hogy ez alapvetően jó hely, ó dolgokkal. Fontosabbnak tartom azóta, hogy magammal legyek.

  

 „Úgy érzem, mintha eddig el lett volna akadva az energiám. Most ez úgy tűnik megváltozott. Látom a dolgok nehézségét, de nem akad el az energiám, hanem csinálom tovább. Bátrabbnak, vállalkozókedvűbbnek érzem magam. Az élet jóval kalandosabbnak tűnik – a jó értelmében véve -, mint eddig. Érdekes és intuitív álmaim is voltak. Úgy érzem, hogy a párommal közelebb kerültünk egymáshoz.”

 

„Nagyobb szeretettel viszonyulok az emberekhez. Könnyebbnek érzem a feladatokat.”

 

„Közvetlenül a tréning után azt éreztem, hogy csodálatos volt átélni, amin egyszer keresztülmentem, és ami egyszer a megszületendő gyermeke(i)mre vár. A legfontosabb felismerés az volt, hogy annak nem én leszek a főszereplője, de nagyon fontos szerepem lesz benne, és erre kell magamat felkészítenem. „

  

„Szerintem még most is kicsit hatása alatt vagyok. Tudok néha építkezni azokból az erőkből, amik ott megjelentek. Ugyanakkor van, hogy elesettnek, erőtlennek, szomorúnak érzem magam. Kicsit ezzel az élménnyel kötöm ezt össze, bár nem értékelem mindezt negatívan. Az álmaim is elég erőteljesek, többször álmodtam ikerélménnyel, veszteséggel, sírással.”

  

Az elmúlt két hétben nagyon rosszul éreztem magam. Ami érdekes volt számomra, hogy az első egy hétben szinte újra átéltem a vasárnapi újjászületés gyakorlatot, és minden fázisnak meg volt a „maga napja” (beszorulás, küszködés, kiúttalanság, majd felszabadulás). Egy másik jellemző érzés volt az üresség, valami olyasmit éltem meg, mintha valami nagyon mélyről kiszabadult volna és a helyén egy űr keletkezett volna. Az elmúlt 2-3 napban viszont mintha tényleg „újjászülettem” volna, energikus vagyok, optimista, felszabadult, jókedvű. És életerős. Vasárnap volt egy teljesen hétköznapi élményem, amiben viszont azt éltem meg, hogy minden sikerült, olyan flow-szerű állapot volt. Ezenkívül tapasztaltam, hogy a számomra kedvezőtlen helyzetekkel szemben kevésbé vagyok ellenálló, mint korábban, megértőbb és elnézőbb vagyok magammal is és a környezetemmel szemben is. És együttműködőbb.

  

„Erősebb, energikusabb vagyok és egyre többször „átlátva a szitán”, nem engedem olyan könnyen át a kezdeményezést másoknak. Továbbá, megvettem a „Még ebben az életben” könyvet, amit az elmúlt héten folytatott elvonulós böjtöm alatt is többször igencsak elgondolkodva tanulmányoztam: hatalmas gondolati gazdagság van a könyvben, és kiemelkedően olvasmányos és pontos a magyar nyelvezete a könyvnek – ez nagy érték! Természetesen tudom, hogy sok további tanulnivalóm van.”

  

„Valamennyire erősödött bennem az elhatározás, hogy szeretnék egy kisbabát. Jó érzéssel tölt el a tudat, hogy a párommal közösen végeztük el ezt a tréninget, ami egyfajta önismereti és bátorságpróba volt. Valószínűleg nem lehet egyetlen ilyen élménnyel régi beidegződéseket és félelmeket feloldani, de biztos vagyok benne, hogy ez a hétvége nagy lépés volt ezen az úton. „

  

„A legfőbb felismerés az, hogy miért nehéz nekem valakivel szorosan együtt lenni, élni, és miért is szeretek egyedül lenni. És miért nehéz nekem az együttműködés. Jobb szeretek mindent én magam irányítani, és nem szeretem magamat, a feladataimat másra bízni.

Egyre jobban törekszem arra, hogy nyugodt és kipihent legyek, és ne kelljen mindig valamit csinálnom.

Az biztos, hogy számomra meglepően sokat adott, sok újat mutatott meg a tréning.”

  

„Erős vagyok, jobban hiszek magamban. Hiszek abban, hogy az Élet megadja, amire szükségem van, hogy megéljem legmélyebb képességeimet. Ha nem adja magától, majd kérem, vagy elveszem.

Mintha felülíródna az a születési mátrixom, hogy az élet=szenvedés az élet=kaland, felfedezésre.”

 

 „A „fogamzás” feladat nagyon tetszett, amikor az egész csoport közösen feküdt a babzsákokon illetve azok között. Nagy hatással volt rám, alig tudtam visszatérni a valóságba a feladatot követően. Kár, hogy nem tartott sokkal tovább ez a feladat..

 

„Sokkal könnyebben kelek, sőt, felpattanok az ágyból. Azóta nem félek embereket vigasztalni. Volt rá szükség, és jól esett, hogy nem bizonytalankodtam. A tanfolyamon nem mondtam el, de el kellett volna, hogy az embereket szeretni, valami misztikus, általam még nem megélhető katartikus érzésnek gondoltam. Itt megtapasztaltam, hogy mekkora erő, ha a másikat figyelem, és csak őt, teljes odaadással, elvárások és kételyek nélkül. Ez úgy érzem, a legfontosabb dolog, amit gyakorolnom kell, és aminek már most is érzem a hatásait.”

 

„Az első napi születésélménynél nehéz volt ráhangolódni a transzlégzésre, de utána nagyon jól láttam a képeket és nagy élmény volt, amikor ennek a végén megszülettem és a párom ott volt velem. A második napi születésélmény nagyon megviselt. Nagyon jó érzés volt, hogy vártak a végén, úgy éreztem, hogy az a blokkom, hogy fiúnak vártak, ennek az élménynek a hatására kioldódott. Nagyon jó érzés volt, hogy párommal közösen többször is választottak minket szülőnek. Ezek az élmények és a páros feladatok is még közelebb hoztak minket egymáshoz és biztosan állíthatom, hogy közelebb kerültünk a szülőséghez is. „

 

„Nagy ráeszmélés volt számomra, hogy párommal az életritmusunk különbözőségének oka a születésélményünkben is keresendő. A tréning óta nagyon intenzívek az álmaim és sokat gondolok erre a két napra. Talán azóta még őszintébben beszélek az érzelmeimről és félelmeimről és jobban figyelek a női oldalam megélésére. Párommal azóta még inkább elmélyült a kapcsolatunk.

Nagyon köszönöm ezt a szuperül felépített és levezényelt tréninget és hálás vagyok, hogy megismerhettelek titeket!”

 

„Sokkal jobban tudok befelé és kifelé figyelni egyszerre, sokkal jobban jelen tudok lenni a valóságban, átélni a kellemetlen dolgokat, így szabadulni meg tőlük, és átélni mélységében az örömöt, valamint tisztelni az életet, feleségemet, kislányomat. És jóval több az energiám, nem nyomaszt az állandó teher-érzet.”

 

„Sokat gondolkodom a történteken, ez valaminek a kezdete de van még mit elemezni rajta. Kész vagyok továbbmenni az önismereti úton, de nem tudom melyik a helyes irány, szeretnék a megértésen túl a megoldás felé haladni végre, mert az eddig nem sikerült.”

 

„Pozitívabban állok a dolgokhoz, magabiztosabb vagyok. Remélem, ez így is marad.”

  

”Nyugodtabb és elfogadóbb vagyok. Jobban meg merem mutatni magamat és a képességeimet, bátrabban vállalom véleményemet és könnyebben módosítok rajta, ha úgy érzem hogy mégsem volt valamiért megalapozott.„

 

„Emlékezetesek maradtak az egymásra és magunkra hangoló első napi kezdő gyakorlatok, ahol az jelentett unikális élményt, hogy lényegében idegen emberekkel testileg, lelkileg kerültem olyan közelségbe, ahogy az életben csak nagyon ritkán adatik meg és gyakran családtagjainkra, barátainkra nem figyelünk annyira tisztán és őszintén, mint azokban a gyakorlatokban  „vad” idegenekre.”

 

’Ha visszagondolok, erőt ad a csatornán átmászás, illetve ha gyerekekre nézek, azon gondolkodok, mikre emlékezhetnek és mennyi minden lehet bennük és mennyire vigyázni kellene rájuk, hogy a szülő ne okozzon bennük sérülést. De a saját gyerek kérdése még mindig messze áll.”

 

„Talán, amit fentebb is írtam: tudatosult bennem egy jópár momentum az életemből, múltamból, hogy a „sors” miért arra vitt, amerre, miért pont úgy éltem meg különböző helyzeteket, ahogy, pontosabban mit miért „produkáltam” az életemben.Talán végig hihetetlen nehéz élmények sorát éltem át, újra meg újra, így vagy úgy a gyakorlatok során. Mégis már azokban a pillanatokban tudtam, hogy ez szükségszerű ahhoz, hogy ezeken a pontokon „átfordulhasson” az életem. És egyáltalán: ezek az élmények szükségszerűen alakultak úgy az életemben, ahogy történtek. És ezeket nem tudnám megmagyarázni, hogy miért, csak élően éltem ezt akkor át. Ezért egy pillanatra sem próbáltam meg kihúzódni ezeknek az átélése alól, hanem mindenestől azt éreztem, hogy bele kell magam vetnem nyakig…Fájtak, de már nem próbáltam meg hárítani őket.”

 

„Talán elfogadóbb lettem anyukámmal (nem a felszínen, hanem a mélyben), és a család többi nőtagjával. Nem érzem, hogy az eltelt idő sokat változtatott volna a friss élményeimen, de lehet, hogy ennek az a magyarázata, hogy mindent túlelemzek. Majd legalább egyszer még részt szeretnék venni a tréningen…”

 

„Számomra az egységesség, az együttműködés volt a legfontosabb.”

 

„Külső dolgokban megjelenő hatását nem érzem, még. Leginkább egy belső nyugodtságot érzek – a nagyobb rálátás miatt.”

 

„Szabadulás a tehetetlenségből lehetőségének megérzése. Magyarázat arra, miért érzem azt hogy nem jó helyre születtem. Nem ahhoz az anyához, akihez „meg volt beszélve”.

 

„Hasonlót éltem meg a születéstréningen, mint a születésemkor. Nem tartozom igazán oda, nem fogadnak el igazán, egyedül vagyok az életem dolgaival. Rengeteg tudatosítás jött a saját és gyermekeim születése körül. Önmagam jobb megismerése és megértése a legfontosabb élményem.”

 

„Másként nézek azóta a születésre. Szem előtt tartom akkori élményeimet,  amikor a saját babám születésére készülök.”

 

„Ez első napon a transzlégzés nagyon megrázó, ugyanakkor felszabadító volt. Második napon a megszületés utáni szeretetteljes fogadtatás nagyon mély nyomot hagyott bennem. Az anya szerep „eljátszása” nagyon vegyes érzelmeket váltott ki belőlem, napokig nem tudtam szabadulni tőle.”

 

„A császármetszéses-bűntudat végső feloldozást nyert, biztos vagyok benne, hogy a következő babám nem így fog születni. Eddig is foglalkoztam a még egy gyerek kérdésével, erről párommal mostanában sokat beszélgetünk. A legnagyobb problémám az evéssel kapcsolatos, és azzal, hogy nem vagyok a testemmel elégedett, ez inkább születés utáni trauma valószínűleg, bár lehet magzati is.”

 

„Elértem a célt, amivel mentem. Szerettem volna megtudni az alapvető hozzállásomat az élethez. Apróbb nehézségeimben is észreveszem a mintát.”

 

„A tanfolyam elején és a végén rajzolt rajz nagyon erősen hat rám. Elhatároztam, hogy kirakom a falamra, hogy nézzem, milyen erőteljes energiákban voltam a tanfolyam végén. Magáért beszél.”

 

„Emlékezetesek maradtak az egymásra és magunkra hangoló első napi kezdő gyakorlatok, ahol az jelentett unikális élményt, hogy lényegében idegen emberekkel testileg, lelkileg kerültem olyan közelségbe, ahogy az életben csak nagyon ritkán adatik meg és gyakran családtagjainkra, barátainkra nem figyelünk annyira tisztán és őszintén, mint azokban a gyakorlatokban  „vad” idegenekre.”

  

„Mégegyszer köszönöm, hogy ott lehettünk, nagyon mélyen hatott. Ezután jutott eszembe, hogy milyen nagy szükség lenne több ilyen jellegű workshop-okra, ahol a párok kicsit felfedhetnék egymásnak elzárt ” kapuikat”, mert ez egy olyan fórum, ahol nincs tabu, és azt mindenki érzi, hogy nem is lenne értelme nem őszintének lennie, valahogy az egyik ember nyitja a másikat.”

„Úgy érzem tényleg, hogy egy tehertől szabadultam meg és sikerült elengednem a meg nem maradt magzatot. Azóta már könnyebbek a kismamákkal és az újszülöttekkel a találkozások és úgy érzem felkészültem a babavárásra.”

„A workshop döntően befolyásolta az egész „nőiséggel” szemben megnövekedett empátiámat, elfogadásomat, megértésemet. Elfogadóbb vagyok általában a születéssel, és annak „végtermékével”, a gyerekekkel szemben is. Mivel sok ellenérzés csökkent bennem, általában mélyebbek lettek az emberi kapcsolataim, amibe beletartozik, hogy kicsit talán magammal is jobb viszonyban vagyok (bár ezzel a fickóval azért még vannak problémáim).

„Egy kicsit a helyére került az értékrend a fejemben, kevésbé izgatom magam olyan apróságokon amikbe ha belegondol az ember tulajdonképpen semmi jelentősége nincs. Főleg ahhoz képest, hogy látom, hogy más emberek milyen komoly traumákkal élnek. A másik, hogy úgy érzem, hogy ez a tréning tényleg közelebb hozott minket a feleségemmel. Eddig sem volt rossz persze, de kezdett egy kicsit rutinszerűvé, megszokottá válni a kapcsolatunk és egy ilyen együtt töltött hétvége amikor elsősorban magunkra és a párunkra figyelünk nagyon jót tett.”

„Nagyon nagy élmény volt számomra a hétvége. Mivel úgy érzem sok mindent megértettem magammal kapcsolatban, sokat tanultam magamról. Férjemmel való kapcsolatom egyébként is erős szálain még inkább megerősödést érzek amiatt, hogy közösen élhettük át ezt az élményt. Hogy vannak gátak, melyek ettől egy kicsit vagy akár teljesen feloldottak kettőnk között. És, ami a legfontosabb számunkra, hogy mostantól mindketten egyértelműen fontosnak tartunk pár dolgot a majdani gyermekeink születésével kapcsolatban.”

„Sokszor az az érzésem, hogy a születéstréning élményével újból indulok, tiszta lappal az utamon.”

„Megnyíltak előttem olyan távlatok, hogy beletekinthetek a múltam ismeretlen részleteibe, és emberek között léteznek olyan kölcsönhatások, amilyeneket addig nem tapasztaltam. Határozottan másként látom a világot.”

„Talán egy kicsit jobban megbízom más emberekben, jobban elfogadom a segítséget, és nem akarok mindent egyedül megoldani. Jobban odafigyelek a bennem növekvő magzat jelzéseire, és nőtt bennem a bizalom, hogy a szülést egymást segítve meg fogjuk tudni csinálni. A férjemmel való kapcsolatunk is csak szorosabb lett, új ismereteket szereztünk egymásról, és talán nőtt a bizalom közöttünk, könnyebben megnyílunk egymásnak. Nagyon örülök, hogy részt vettem a tréningen!”

„…sokkal nyitottabb vagyok az apás szülésre, ami eddig elég rémisztő lehetőségként élt bennem.”

„Végre beszélgettem ennek kapcsán az édesapámmal, és édesanyámmal a születésem körüli időkről, nagyon sokat jelentett a számomra, hogy annyi mindent megtudtam a szüleimről, és ezen keresztül magamról. Megtaláltam az okát, megértettem, és lassan talán elengedem az egész életemet végigkísérő bűntudatot és félelmet.

Nagyon fontos tapasztalat volt sosem látott emberek előtt megnyílni, bizalmat, figyelmet, szeretetet adni, és kapni. Ez egy nehéz, de gyakorolandó feladat a számomra.”

„Egyfajta belső megnyugvást tapasztalok magamban, és egy várakozást hogy vajon milyen lesz a szülés, hiszen én még nem szültem hüvelyi úton és most nagyon arra készülünk.”

„Nyugodtabbnak és kiegyensúlyozottabbnak érzem magam. Egyfajta belső nyugalmat érzek. Türelmesebb vagyok a gyermekeinkkel és bizonyos helyzetekben határozottabb és döntésképesebb lettem.”

„Mamámmal a kapcsolatom javult.

Sokkal önállóbb, függetlenebb lettem. Nem kerülöm a konfliktusokat, kiállok erősen az igazamért. Mindez amiatt, mert nem félek a szeretet elvesztésétől.”

„Nagyon örülök, hacsak arra gondolok, hogy eljuthattam ide. Boldog vagyok, hogy most már ezzel a „felfrissített” tudással, élménnyel várhatom majd a gyermekemet. Teljesen új összefüggéseket mutatott meg az életemmel, elakadásaimmal kapcsolatban, ami nagyon izgatottá tett és tovább segített az utamon. Megéreztem apuval és anyuval való kapcsolatom fájdalmas konfliktusát, ami nagyon fontos nekem, hogy megtaláljam hozzá a megoldást is. Már most változott apuval való kapcsolatom.”