Facebook
Hírlevél
Loading...Loading...


Születéstörténetek

Kanyó Judit képe: Születés

Az „Én történetem„ című rovat számára

A következő gyermekünket is itthon szeretném szülni

 

A Kismama 2000. novemberi számában az „Én történetem” rovatban olvastam „Az otthonszülés kórházban végződött” című élménybeszámolót.

Meglepett, ahogyan az anyuka Geréb Ágnesről írt, mivel mi is ugyanahhoz az alapítványhoz jártunk felkészítésre, ahol ő is dolgozik. Azóta (2000. november 15-én) meg is született otthonunkban a kisfiúnk.

A felkészítéstől fogva a szülésen át olyan tapasztalatokban volt részünk, amely most arra késztet, megírjam a mi történetünket, hogy az olvasók teljesebb képet kapjanak az Alternatál Alapítvány működéséről és Geréb Ágnes orvosnő személyéről.

Az otthonszüléssel kapcsolatban rengeteg tévhit és eltorzított történet kering. Engem pszichopedagógusként már szakmai szempontból is érdekelt, hogy mi az oka annak, hogy egyik szülőnek akadálytalan az otthonszülése, míg a másik anya komplikációkat él át.

Férjemmel azonnal elköteleződtünk az otthonszülés lehetősége mellett, amikor kiderült, hogy gyermekünk lesz. Az Alternatál Alapítványt és munkatársait akkor még csak hírből ismertük, a barátaink közül többen szültek már otthon. Az állapotosság ideje alatt ugyan elvégezték a körzeti rendelőben a szükséges vizsgálatokat, de kórházi háttér után nem néztünk, ugyanis nem merült fel olyan komplikáció, ami indokolta volna. Úgy éreztem az otthonszüléshez inkább belső, személyes elszántság és bizalom kell, mint az intézményes, külső biztonság megteremtése.

Éppen ezért nagy érdeklődéssel tekintettem az alapítvány felkészítése elé. Amely egy hat napos elméleti és lelki tréningből áll. Ekkor több otthonszüléssel kapcsolatos szakkönyvet és videofilmet is a rendelkezésünkre bocsátottak a szakemberek. A kockázatokról és az otthonszülést kizáró tényezőkről is kimerítő előadást hallhattunk. Nem maradt kétségünk, hogy a jelenlegi intézményi viszonyok között nagyobb elutasításra számíthatunk az egészségügyi dolgozók részéről, ha mégis igénybe vennénk a kórház szolgáltatásait.

Az elméleti felkészítés a belső biztonságot nagymértékben képes kialakítani, hiszen a szülők számára világossá válik és pontosan kiderül, hogy mire számíthatnak a szülés folyamán. A lelki biztonságot a kétnapos csoportélmény is erősíti, amelyen a leendő szülőpárok vesznek részt. Férjemmel a felkészítésnek ezt a részét annyira hasznosnak éreztük, hogy két egymást követő hónapban is részt vettünk benne. Ezen a két napon közelebb kerültek a szülők a magzatukhoz, egymással kapcsolatos félelmeik, aggodalmaik is enyhülhettek és a kismamák szembenézhettek leendő anyaságukkal kapcsolatos nehézségeikkel. A kétnapos tréningen az apák szerepére is nagy hangsúly kerül. A csoportvezetők az apák érzelmi ráhangolódását segítik a szülésre, hiszen a vajúdás alatt az anya legfőbb támasza kétségtelenül a párja.

A magzatburok pont azon az estén repedt meg, amikorra a szülés időpontját megjósolták. Ekkor nem kellett fejvesztve kapkodni és a kórházba rohanni, hanem nyugodtan összeszedtem a gondolataimat és csak telefonon értesítettük Ágit. A fájások megindulásával Ági azt mondta, azonnal elindul, ahogy nekem szükségem van rá. Gyertyát gyújtottunk és beültem a medencénkbe vajúdni, ahol a fájdalmak sokkal elviselhetőbbek voltak. Itthon nem zavart senki, azt csinálhattam ami jól esett, a férjem mindenben a kedvemet leste. Azt hittem, hogy első szülés lévén legalább 10-12 órán keresztül fog tartani a vajúdás, de a fájások gyorsan követték egymást. Ahogy a tanfolyamon elmondták tudtam, hogy mikor kell szólni, jöjjenek.

Négy órával később megérkezett a szülésznő és a segítője. Ági beült mellém a medencébe, folyamatosan figyelte a magzati szívhangot és vizsgálta, hogy mennyit mozog a baba feje előre a szülőcsatornában. Egész idő alatt dicsért és bíztatott, hogy a baba feje egyre lejjebb csúszik. A fájások csillapodását és a kitolás erejét a meleg víz nagyban segítette, így mindenkinek ajánlom a vízben szülést. A hangulat nagyon meghitt volt, hiszen csak négyen voltunk és az Ágiék mindent hagytak úgy történni, ahogy nekem a legjobb. Nem szóltak bele, hogy milyen módon vajúdok. Lehetett érezni, hogy ők szinte vendégnek érzik magukat, és nem erőltetnek ránk semmit.

Kb. egy óra kitolás után 4.45-kor a baba feje megjelent, majd az egész teste a vízbe érkezett. Még egy ideig a meleg vízben üldögéltünk, ahol Andriska szopni is elkezdett. Egy órát vártunk a méhlepény megszületésére, ezután férjem elvágta a köldökzsinórt. András 3200 grammal és 50 cm-rel jött a világra. Azóta is jól szopik és nagyon nyugodt gyerkőc.

A szülés utólag mindenképpen olyan jó élmény maradt, hogy bármikor újrakezdeném itthon. Köszönet az Alternatál munkatársainak.

Dobos Andrea Beáta

Harmadik gyermekem születéstörténete

 

Dobos Iván Dániel születése 2009. július 12. 8.00-10.55

 

Vasárnap hajnalban 6 óra körül észleltem, hogy csordogál belőlem a magzatvíz. Először el sem akartam hinni, mert semmilyen fájdalmam nem volt, így aludtam tovább. Fél 8-kor viszont már nagyon folyt, így felébresztettem Tamást, hogy ma jött el a napja a szülésnek. Nagyon meglepődött, pedig igencsak várható volt már az esemény, mert nagyon nagy volt már a hasam.

Ekkor még nagyon enyhe alhasi fájdalmaim voltak negyedóránként, amelyek 8-ra felerősödtek 5-10 perces görcsökké.

A gyerekek először nem akartak senkihez sem elmenni, Adél inkább mesét kezdett nézni, Andriska pedig a számítógépen játszott.

Fél 9-kor beültem a kádba, meggyújtottam a mécseseket és teázni kezdtem, és nagy meglepetésemre nagyon felgyorsultak a fájdalmak. Egy órán belül már 1-2 perces kontrakcióim voltak és ekkor már Tamás hívta a dúlát, hogy jöjjön, de éppen egy szülésen volt és még várták a lepényt. Mondta, hogy egy órán belül el tud indulni hozzánk.

De a kontrakciók olyan gyorsak voltak, hogy a vízben 10 óra körül már éreztem a tolófájásokat. Végig kértem az angyalok segítségét, és egy látó barátnőmnek küldtem még reggel SMS-t, aki kérte, hogyha elkezdődik a folyamat, szóljak. Ő küldött segítséget a vajúdás és a szülés alatt.

A dúlának ekkor újból szólt Tamás, mert akkor én már nem tudtam telefonálni, csak a toló erővel voltam elfoglalva és már a környezet nem hatott rám.

A dúla mondta, hogy 20 perc múlva ott lesz és még gyorsan küldd egy másik segítőt is.

A gyerekek idő közben a szomszéd gyerekekkel együtt elmentek a játszótérre, így ketten maradtunk a férjemmel. Beült hozzám a fürdőszobába, de kértem, hogy nem nyúljon hozzám, mert akkor már minden külső inger zavaró volt. Már csak tolóingereim voltak és úgy éreztem, hogy a baba fejét érzem, ahogy jön le. Benyúltam és tényleg éreztem a kemény koponyáját.

Ekkor már nagyon imádkoztam, hogy a dúla érjen oda, mert szerettem volna tudni, hogy teljesen kitágultam-e és mi a helyzet. Azt éreztem, hogy a baba jól van, mert időnként rugdosott a hasamban.

10.40 körül érhettek a dúlák oda, éppen együtt. Az egyik megnézte gyorsan a baba szívhangját és benyúlt a hüvelybe is. Akkor érzékelte, hogy a méhszájam előre türemkedik és ettől nem tud a baba feje kibújni. Hátranyomta az útban lévő részt és így már szinte azonnal ki is bújt a feje a víz alatt és utána azonnal a teste is. 10.55-re így a babával ücsörögtünk a vízben. Tamás nagyon meghatódott és elkezdett sírni és nagyon sokáig még sírt. A baba sírdogált a vízben és nagyon méltatlankodott, láthatóan nem tetszett neki a víz vagy fázott, így kijöttünk és befeküdtem az ágyba, ahol nagyon gyorsan (az előző szülésekhez képest) éreztem, hogy ki kell nyomnom a méhlepényt. A dúla hosszasan nézegette, mert nagyon jól látszott, hogy az ikerfogantatás miatt két részre oszlott a méhlepény. A köldökzsinórt is ő vágta el, mert Tamás nem szerette volna. (Nem bírja az ilyen beavatkozásokat.)

Addigra Ivánka is megnyugodott és már kevesebbet hüppögött, de szopni csak néhány órával később kezdett. Láthatóan nagyon meg volt bántódva az egész eseménysorozattól.

A segítők kb. egy óra múlva elmentek. A gyerekek viszont hazajöttek, és nagyon megörültek Iván Dánielnek. Puszilgatták, simogatták.

Egész nap nagyon jól éreztem magam, átjöttek a Tamás testvérei és a szomszéd is.

Hétfőn jött először hozzánk gyermekorvos, aki megvizsgálta Ivánkát és mindent rendben talált. Ugyancsak jött még egy védőnő barátnőnk és egy szoptatási tanácsadó is, szóval elegendő szakember látta és megnyugodtunk, hogy minden rendben. Ma egy hetes Ivánka, még nem voltunk vele kint, különösen, mert 35 fokok voltak.

Ivánka hihetetlenül aranyos, nagyon megszerettük. Velünk alszik és nagyon sokat dédelgetjük.

Dobos Andrea Beáta
2009. július 19.