Hírlevél
Loading...Loading...


Facebook
Facebook By Weblizar Powered By Weblizar

Magzattal való kapcsolat építése várandósoknak

Dobos Andrea Beáta
2010. február

Nap mint nap jelentkeznek hozzám olyan felnőttek, akik tudatában vannak annak, hogy a magzati állapotukban vagy a születésük során történt események negatívan hatottak az életükre és ezen szeretnének változtatni. Úgy érzik, hogy az átélt élmények gátolják őket a kapcsolataikban, karrierjükben vagy a gyermekvállalásban.

Amikor mély megváltozott tudatállapotban visszatérnek fogantatásuk, méhbeli  és születésük élményeihez, megtapasztalják az átélt élmények jelentőségét. Megértik, hogy sejtszinten minden élmény elraktározódik és azt is megtapasztalják, hogy az átélt traumákon lehet változtatni.

Számomra is lenyűgöző élmény ezeknek a megfogant magzatoknak a kísérése, élményeik újbóli átélése. A szülés folyamatának újra és újra való átélésével megtörténik a megrázkódtatások, düh és bűntudat csökkenése és átalakulása.

Megrázó élmény egy elvesztett magzat testvérének lenni, s újból átélni azt a döbbenetet és fájdalmat, amit a közös fogantatás utáni veszteség jelent.

Természetes ezek után, hogy a valódi magzatok élményeit is szeretném közelebb vinni az őket hordozó anyák felé, hogy még időben ráhangolódjanak  babájuk igényeire.

Utolsó várandósságomnál, amely még egy éve tartott, saját magam is mély kapcsolatba kerültem magzatommal. Terápián láttam, amint nagyon szomorúan és magányosan gubbaszt a méhem egyik oldalán, miután a méh másik oldalán 8 hetes korában elveszítettük az ikertestvérét. (A méhlepényen ez később is jól kivehető maradt.) Megindító volt a magánya és szinte mozdulatlanságba menekült. Ugyanakkor nagyon sokat számíthatott neki, hogy ezzel az érzésével nem egyedül kellett megküzdenie, érezhette a közeli figyelmet és együttérzést amely felé irányult.

A figyelmünk és az együttlét a legtöbb, amit adhatunk nekik, hiszen ekkor akármilyen kellemetlen érzések, élmények érik őket, nem érzik magukat egyedül és nem szigetelődnek el magányos érzéseikkel. Magányosan a terhek óhatatlanul elviselhetetlen mértékűvé nőhetnek.

A magzatok már a fogantatás pillanatában kapcsolatban állnak velünk, még mielőtt egyáltalán tudatosítottuk volna a jelenlétüket. Egész tisztán érzékelhetik az anyjuk és az apjuk érzéseit az érkezésükkel kapcsolatban.


 

Az első három hónapban sokszor bizonytalannak érzik a létezésüket, mintha kiesnének a méhből, ezért nagyon kell kapaszkodniuk. Anyjuk és apjuk velük kapcsolatos érzéseit már azelőtt érzik és felfogják, mielőtt azok tudatosítanák a magzat létezését. Olyannyira kapcsolatban állnak anyjuk tudattalanjával és tudatával, hogy álomtevékenység közben a babák, mintha mozin néznék az anyai álom képeit, majd utána mozogni is kezdenek.

Már a második hónap közepétől képesek védekezési mozgásokat produkálni a  kellemetlen behatások miatt. Kezdetben csak az arcukon történő hatásokat érzékelik, a 17. héten viszont már a teljes testfelületen kialakul az érzékenység. Amniocentézisnél (14-16. hét) elhúzódnak a tűtől, pedig a szemük csak a 26. héttől van nyitva.

 

A magzati kapcsolat kiépítésének az első három hónapban az a feladata, hogy az anya felvegye a kapcsolatot a babájával és biztosítsa arról, hogy jó helyen van a magzat és figyelnek rá. Anya és apa biztonságot nyújtanak neki és elfogadják a magzatot úgy, ahogyan van.

 

Ha ebben az időszakban spontán vetélés következtében a szülők elveszítik a magzatot, a terápia része ennek a magzatnak az elbúcsúztatása és emlékének megőrzése. Azon magzatok, amelyeket nem gyászolak el, veszteségüket érzelmilegnem élték át megnehezíthetik a következő fogantatás bekövetkezését.


 

A negyedik hónaptól a magzatok már megnyugodtak és érdeklődéssel érzékelik fejlődésüket, szerveik és érzékszerveik kibontakozását. Örömmel úszkálnak a magzatvízben, forognak  és tapogatnak.

Színeket és fényeket is érzékelnek. Az erős fény kelthet bennük kellemetlen érzést. Egyes babák még a villanyfényt is zavarónak érzik.

A hallási élményeket nagyon erősen megjegyzik, ugyanis a magzatvíz tompítatlanul vezeti a hangokat. Rugdalózással reagálnak a zajokra.

A következő zajok nagyon ismerősek és megnyugtatóan hatnak a magzatokra:

  • a vérkeringés zajai
  • anya járásából keletkező zajok
  • a légzési hangok
  • ivást, evést, emésztést kísérő zajok
  • anya szívhangja. Még arra is emlékeznek, hogy az anya szívritmuszavara milyen ijesztő volt a számukra.

21-23 hetesen a magzatok már képesek sírni. Nagy szenvedés hatására, a szívverés is nagyon megemelkedik.

A hatodik hónap végéig nagy biztonságot élhetnek meg. A szülők ekkor már egyre jobban érzékelik magzatuk jelenlétét.

 

A második három hónap során a magzati kapcsolatépítés célja, hogy rendszeres visszajelzéseket kapjon és gyakori kommunikációt éljen át anya és magzata. Az anya érzéseit, félelmeit, kellemes és kellemetlen tapasztalatait megoszthatja a magzatával, aki ezúton ismerkedik az őt körülvevő lénnyel. Ez a kapcsolódás növeli a bizalmat mindkét oldalról. Az apa jelenléte nagy nyugalmat jelenthet a magzat számára, megéli a teljes elfogadást. Az anya ebben az időszakban szabadon szembenézhet azokkal a félelmekkel, amelyeket saját magzati tapasztalatai és az anyává válás okoz. Ezen kellemetlen érzések tudatosítása segítség a magzat számára, hogy a későbbiekben felmerülő nehézségeit megoldja, és ezzel még jobban erősödik az anyával való kapcsolat.

 

Az utolsó harmadban a magzatok fizikai lehetőségei kezdenek leszűkülni. Kevésbé kényelmes a méh és lassan megjelenik az elválástól való félelem is bennük és anyukájukban. Ha egy magzat biztonságban és kellemesen érezte magát a méhben, akkor azért nehéz elválnia a helytől, ha viszont kellemetlen és félelmetes tapasztalatai voltak, akkor a változástól való félelem nehezíti meg az idővel elkövetkező elindulást.

Az anya számára ebben az időszakban már folyamatos tapasztalat a magzata jelenléte, akaratlanul is sokat simogatja, gondol rá, vagy kíván neki valamit.

Az utolsó hónapban a magzatok maguk is szembenéznek a születéssel kapcsolatos érzéseknek és nagyon különböző  lehet az élményük ezzel kapcsolatban. Vannak, akik nagyon izgalmasnak és érdekesnek találják és várják a születést. Vannak, akik félnek és nem tudják mire számíthatnak. És olyanok is akadnak, akik egyáltalán nem akarnak megszületni, inkább arra várnak, hogy más segítsen nekik.  Ugyancsak pontosan érzékelik anyjuk érzéseit is a várható szülésről.


 

A magzati kapcsolatépítés ebben az időszakban a elengedéssel és elválással kapcsolatos. Anya és magzata egymásra hangolódnak a szülés érdekében. Az anyai elvárásokat ekkor a magzatok igényeihez és jellemzőihez közelítjük. Pl. Ha az anya gyors szülést tart maga számára ideálisnak, de a magzat lassú tempójú, ritkán mozdul és a magzati kapcsolatban is láthatóan megfontolt jellem, az anya az átélt tapasztalatok miatt képes lesz az elvárásain változtatni. Ugyancsak megbeszélhetik a szülés részleteit, hogy hol szeretne az anya vajúdni, kik legyenek vele együtt. És ami nagyon fontos, a születés után ragaszkodnak az együttléthez, a találkozást örömtelinek élik meg, mintha régi ismerőssel lennének együtt.

 

 

A magzati kapcsolatépítés mély meditatív, megváltozott tudatállapotban történik, amely során képeken keresztül  lépünk kapcsolatba a magzattal, aki gyakran arccal és testtel jelenik meg az anyák előtt. Történhet egyéni és csoportos foglalkozás keretében.

A magzati kapcsolat csoportos tanfolyamokat a programok közt lehet megtalálni.


www.magzatikapcsolat.hu, email: dobosandrea7@gmail.com, tel: +3620-3580297

HTML Snippets Powered By : XYZScripts.com