Útmutató a szülési partnerek/dúlák számára

Penny Simkin, PT

A. Mi történik?


B. Mit  érez vagy tesz az anya?


C. Mit kell mondanod?


D. Mit kell tenned?

I. A vajúdást megelőzően

  1. A méhszáj megérett, visszahúzódott. Nem progresszív összehúzódások; előfordulhat „kibírhatatlan” hátfájás, hasmenés, menstruáció-szerű görcsök
  2. Fáradt, bátortalan, aggódó, tart attól, hogy hosszú és /vagy fájdalmas lesz a szülés. Túlértékelheti az előrehaladtság állapotát, elkezdheti a rítusokat, túl korán elindulhat a kórházba. A kelleténél nagyobb figyelmet szentel az összehúzódásoknak.
  3. Tereld el a figyelmét, ha lehet (javasold, hogy menjen el otthonról, találkozzon a barátaival, fejezze be amit éppen csinált). Bátorítsd nyugtató tevékenységekre (váltogasd a figyelemeltereléssel): fürödjön, hallgasson zenét, dőljön le, vegyen egy masszázst, stb. Végezz vajúdást stimuláló módszereket (de csak akkor, ha valami miatt meg kell indítani a vajúdást)
  4. Bármit, amivel a C.-ben felsoroltakat kivitelezni tudod. Étvágyától, szomjától függően bátorítsd evésre-ivásra. Mérd a kontrakciók időtartamát, 4-et vagy 5-öt egyszerre, minden pár órában vagy amikor úgy érzed változás állt be a vajúdásban. Ne hagyd őt egyedül.

II. Látens fázis vagy az első szakasz

  1. A méhszáj tovább érik, egyre jobban visszahúzódik és elvékonyodik. A kontrakciók egyre erősebbek, előfordulhat vérzés, vagy elmehet a magzatvíz. Indokolt lehet a kontrakciós rítus elkezdése.
  2. Izgatott, magabiztos, optimista VAGY aggodalmaskodó, zaklatott.
  3. „Mire gondolsz az összehúzódások alatt? Valami más, ami eszedbe jut ilyenkor?” javasold a felzaklató gondolatok, látomások megváltoztatását, vagy bátorítsd ezeket, ha segítik a vajúdással való megbirkózást. Adj folyamatos visszajelzést, de ne dicsérd hamisan/indokolatlanul.
  4. RBC alkalmazása (lásd következő fejezet) és ellazító visszaszámlálás. A tekintetedet szegezd rá a kontrakciók alatt, megosztatlan figyelemmel. Minden felvetésre válaszolj, ne hagyd figyelmen kívül egyetlen szavát sem. Emlékeztesd a saját kényelmét szolgáló teendőkre és pózokra, az ivásra és a vizelésre.

III. Aktív fázis

Tágulás, 4-től 8-9 cm. A magzat fejének forgása.

„Az igazság pillanata”, csapdába esettnek, elbátortalanodottnak érzi magát, felismeri, hogy a vajúdást nem ő irányítja. Komoly, visszahúzódó, a vajúdásra összpontosít. Nem lehet elvonni a figyelmét, és a szülési csapat megosztatlan figyelmét igényli a kontrakciók alatt. Megneheztelhet a zavarásért vagy félbeszakításért. Kevesebbet beszél, fájdalomcsillapítást kérhet.

„Vajúdási hangszínen” beszélj, lágyan, duruzsolva mormolj bátorító szavakat. Mondj erősítő dolgokat. Emlékeztesd, hogy a vajúdás egyre jobban előrehalad a kontrakciókkal. Kövesd a kéréseit, – úgy irányítsd ,hogy kövesd. A kontrakciók között adj és kérj visszajelzést. Végeztess vele vizualizációs gyakorlatokat vagy vezetett meditációt. RBC (lásd következő fejezet). Javasolj kényelmét szolgáló eljárásokat, pózokat, ha szükséges. Emlékeztesd, hogy 7-8 cm tágulásnál éri el a fájdalom a csúcspontját. Segítsd, hogy a korábban tervezettek szerint éljen/ vagy ne, fájdalomcsillapítással.

Masszírozd (kezét és lábát), alkalmazz ellennyomást. Maradj nagyon közel hozzá. Bizonyosodj meg róla, hogy friss a leheleted (ne lihegj az arcába). Mindig tájékoztasd a magzati szívritmusról, a vérnyomásról, a méhnyak változásairól stb.

IV. Átmenet

  1. 8-10 cm, plusz méhszáj „ajak”, a magzat leszállásának kezdete. A kontrakciók gyorsan, nagy intenzitással követik egymást.
  2. „Elveszve” a vajúdás intenzitásában, gyakran éreznek félelmet ilyenkor.
  3. Jajgathat (vagy egyéb módon vokalizálhat), reszkethet, úgy érezheti, nem bírja tovább. Szüksége van irányításra és megerősítésre; Ritmikus fizikai mozgásra vagy vokalizálásra. Sikíthat, sírhat, tiltakozhat.
  4. Mérd fel a tartalékait, ha pánikban van, vagy ha szorosan összezárja a szemhéjait, az arca rémült, vagy ha azt mondja, nem bírja tovább. Tájékoztasd az átmenet jó híreiről.
  5. Karold át erősen, ne dörzsölgesd. Ne hagyd, hogy feladja és te se add fel. Hagyd sírni, ismerd el és értékeld a fájdalmát.

V. A második szakasz lehetséges pihenési fázisai

  1. A méh „felzárkózik” a babához, akinek a feje már a szülőcsatornában van a méhen kívül. Kevés vagy alig észlelhető aktivitás. A gondozó is lazíthat vagy félre állhat egy időre vagy kérhet a baba kitolásához segítséget, esetleg oxitocin beadását rendelheti el.
  2. Megkönnyebbülés, optimizmus, magabiztosság, fájdalomcsökkentés. Készen áll a végső erőfeszítésre. Megújult energia, lelkesedés, remény. Tiszta fej, sokkal tudatosabb a környezetéről.
  3. Beszéld át a pozíciókat, a magzat leszállítási erőfeszítéseket, a medencealap ellazításának fontosságát.
  4. Segítsd a pozíció változtatását. Légy türelmes.

VI. A kitolási fázis

  1. A baba forog és lefelé mozog a szülőcsatornában. Az elölfekvő rész feltűnik a hüvely megnyílásakor, és előre hátra mozog a kitolási erőfeszítések alatt. A gondozó tartja és masszírozza a gátat, irányíthatja a kitolási erőfeszítéseket, alkalmazhat ujjnyomást a hüvely hátsó részén, felmérheti a magzati szívritmust.
  2. A kontrakciós késztetésre, vagy felszólításra képes nyomni. Kevésnek érezheti a saját erejét a kitoláshoz. Értékeli, ha kedves hangnemű emlékeztetéseket kap arra, hogy mit kell tennie. A fej kibukkanása megriaszthatja, képtelenné teheti a lazításra.
  3. A következő mondatokkal vezesd: „ Engedd kijönni, igen, pont így, lélegezz a babáért.” Ne kiabálj. Ha a nyomás nem hatékony, akkor emlékeztesd, hogy nyissa ki a szemét és nézzen arra, amerre a baba érkezik (használhatsz tükröt). Számolj be a haladásról. Emlékeztesd, hogy lazítsa el a medencealapot. Javasolj pózváltást, ha a folyamat lelassult. Ha szükséges, emlékeztesd a gondozót az anya gátmetszéssel kapcsolatos érzéseire.
  4. Segítsd a póz tartásában, vagy annak változtatásában. Ne dörzsölgesd. Maradj nyugodt és bátorító. Alkalmazz hideg borogatást a homlokára, arcára, nyakára és mellkasára.

VII. A mutatkozás és a születés

  1. A fej többé már nem csúszkál előre hátra, kibukkan. A gát és a méh tájéka a legsérülékenyebb, és ezek a részek vannak kitéve a szakadás veszélyének. A gondozó védhet a gátszakadástól vagy gátmetszést alkalmazhat. A gondozó irányítja az anyát, hogy mikor nyomjon és mikor ne.
  2. „Tűzkarika” – tágul, éget. Visszatarthatja az anyát a nyomástól.
  3. Ne sürgesd, segíts neki ellenállni a nyomási ingernek. Keveset vagy semmit ne beszélj, ha a gondozó irányítja őt.
  4. Támogasd a pozíciója tartásában. Osztozz vele a szülésben.

VIII. Ha az aktív vajúdási szakasz túl hosszúra nyúlik vagy komplikációk lépnek fel

  1. Előfordulhat, hogy a babának forognia kell a tágulás vagy a kitolás végső szakasza előtt. Előfordulhat, hogy a kontrakciók ereje, frekvenciája vagy időtartama csökken. Az anya kifáradhat, vagy mély aggodalom esetleg félelem szállhatja meg. Előfordulhat az is, hogy a baba feje túl nagy, vagy úgy helyezkedik el, hogy nem fér ki a szülőcsatornán.
  2. Elbátortalanodott, fáradt, reményvesztett a fájdalommal való szüntelen küzdés miatt. Aggódik, hogy valami nincs rendjén vele vagy a babájával. Sírhat, „feladhatja” a küzdelmet, fájdalomcsillapítóért vagy császármetszésért könyöröghet, csak hogy már túl legyen az egészen. Haragra gerjedhet azokkal szemben, akik bátorítani próbálják őt.
  3. Ismerd el és értékeld az erőfeszítéseit és a fájdalmát, ha frusztrált a folyamat megrekedése miatt. Javasolj új taktikát (más légzési ritmust, pozíció váltást, kádfürdőt vagy zuhanyt stb.). Ha haragszik rád, ne vitatkozz, adj neki időt, hogy kifejezésre juttassa frusztrációját. Segítsd azzal, hogy ellátod minden olyan információval, ami feltárhatja a megrekedés okát. A probléma súlyosságától függően kérj segítséget.
  4. Ismerd fel, hogy többféle beavatkozásra is szükség lehet, ha a vajúdás aktív szakasza késik. Emlékeztesd a fájdalomcsillapítással kapcsolatos preferenciáira és segítsd, hogy be tudja tartani azokat. Tedd fel a Kulcskérdéseket a gondozónak, ha a beavatkozás lehetőségét fontolgatja. Segítsd az anyát a beavatkozással kapcsolatos döntés meghozásában.